Kategória: Klasszikus Népmesék

A népmese örök érvényű lélektani ereje a gyermeknevelésben

Bruno Bettelheim klasszikus megállapítása szerint a népmese az emberi lélek legmélyebb konfliktusait és fejlődési stációit jeleníti meg szimbolikus köntösben. A népmese soha nem áltat: nem tagadja, hogy a világban létezik nehézség, szegénység, irigység vagy próbatétel. Ám rendíthetetlenül tanítja, hogy a tiszta szív, az okos ész, a segítségnyújtás és a kitartás végül mindig elnyeri méltó jutalmát.

A magyar népmesekincs sajátos nyelvi humora, ízes kifejezésmódja és ritmusa gazdagítja a gyermek anyanyelvi kultúráját. A legkisebb királyfi, a szegény ember okos leánya vagy Mátyás király igazságos alakja olyan stabil etikai iránytűt ad a fejlődő személyiségnek, amelyet semmilyen modern médium nem képes pótolni.

Hogyan meséljünk népmesét a modern gyermeknek?

• Őrizzük meg az ízes nyelvezetet: Ne egyszerűsítsük le túlságosan a régi szavakat; a gyermek a kontextusból és a magyarázatból tanulja meg a gazdag kifejezéseket.
• Bízzunk a szimbólumokban: Nem kell félni a próbáktól: a gyermek tudja, hogy a sárkány legyőzése a saját félelmei feletti győzelmet jelenti.
• Ritmusos kezdő- és záróformulák: ‘Hol volt, hol nem volt…’ és ‘Itt a vége, fuss el véle!’ – ezek a keretek jelzik a mesei és valós tér közötti átlépést.
• Nyugodt lezárás lefekvéskor: Estére olyan népmeséket válasszunk, amelyekben a próbatételek harmonikus, békés lakomával és boldog élettel érnek véget.